Ez egyre több kérdést vet fel. Sokan érzik igazságtalannak, hogy aki 62–64 évesen egészségileg vagy fizikailag már nehezen bírja a munkát, annak nincs mozgástere, miközben egy meghatározott csoport teljes kedvezményt kap.
A jelenlegi szabályozás 2012 óta főszabályként nem engedi a korhatár előtti öregségi nyugdíjat. Ez különösen nehéz azoknak, akik hosszú éveken át nehéz fizikai munkát végeztek. Egy építőipari dolgozó, ápoló vagy gyári munkás terhelése nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint egy irodai munkakörben dolgozóé, mégis ugyanaz a merev korhatár vonatkozik mindenkire.
A Nők 40 program emberi oldalról sokak szerint indokolt, hiszen rengeteg nő dolgozott évtizedeken át úgy, hogy közben gyermeket nevelt és családi terheket viselt. Ugyanakkor a rendszer nem arányos: a jogosultak levonás nélkül mehetnek nyugdíjba évekkel korábban, míg mások – például férfiak vagy a feltételeket éppen nem teljesítő nők – semmilyen hasonló lehetőséget nem kapnak.
Az elemzés szerint a megoldás egy rugalmasabb nyugdíjkorhatár lehetne. Ebben a rendszerben bárki dönthetne úgy, hogy néhány évvel korábban vonul nyugdíjba, de ezért arányos levonást vállalna. Aki pedig tovább dolgozik a korhatár után, magasabb nyugdíjat vagy bónuszt kapna. Ez a modell több országban működik. A lényege, hogy nem egyetlen merev életkorhoz köti a nyugdíjba vonulást, hanem választási lehetőséget ad. Aki korábban szeretne visszavonulni, megtehetné alacsonyabb nyugdíjjal, aki pedig tovább dolgozna, jutalmat kapna érte. A szakértők szerint ez igazságosabb lenne, mert jobban figyelembe venné az emberek eltérő élethelyzetét és munkaterhelését. Nem mindenki ugyanúgy öregszik, és nem minden munka viseli meg ugyanúgy az embert.
A jelenlegi rendszer ráadásul komoly költséget jelent az államnak. Az elemzés szerint a Nők 40 program évente körülbelül 500 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek, miközben további jelentős járulékbevétel esik ki amiatt, hogy az érintettek korábban hagyják el a munkaerőpiacot.
A reform egyik legkényesebb kérdése éppen ezért a Nők 40 jövője lenne. A szakértők nem egyik napról a másikra szüntetnék meg a rendszert, hanem fokozatos átalakítást javasolnak. Például a jogosultsági idő emelését és enyhébb levonások bevezetését, miközben mindenki számára megnyílna egy szabályozott előrehozott nyugdíj lehetősége.
A cél egy olyan rendszer lenne, amely nem kivételekre épül, hanem mindenkinek átlátható és arányos szabályokat kínál. Aki elfáradt, korábban visszavonulhatna, de vállalná ennek pénzügyi következményét. Aki tovább dolgozik, magasabb ellátást kapna.
Egy ilyen reform azonban csak hosszabb átmenettel és pontos pénzügyi modellezéssel működhetne. A szakértők szerint a Magyar Államkincstár részletes számításaira lenne szükség annak felmérésére, hogy hányan élnének a korábbi nyugdíj lehetőségével, és milyen hatása lenne mindennek a nyugdíjkasszára.
A vita valójában nem arról szól, hogy mindenki menjen-e korábban nyugdíjba. Hanem arról, hogy legyen-e valódi választási lehetőség. Sokan úgy érzik, nem kiváltságot kérnek, hanem méltányosságot: azt, hogy hosszú évtizedek munkája után emberibb és rugalmasabb szabályok között dönthessenek a saját életükről.