A normál jogrendhez való visszatérés jogállami és gazdasági szempontból is fontos. Egy vállalkozás, egy család vagy akár egy önkormányzat is könnyebben tud tervezni, ha a szabályok nem egyik napról a másikra, rendeleti úton változnak. A parlamenti vita, a törvényi keretek és az átláthatóbb döntéshozatal hosszabb távon kiszámíthatóbb működést adhat.
Ugyanakkor teljesen reális, hogy bizonyos intézkedéseket nem vezettek ki azonnal. Az üzemanyagárak, az infláció, a mezőgazdasági károk vagy az energiahelyzet továbbra is érzékeny területek. Egy kormány ilyenkor általában nem akar egyik napról a másikra minden védőintézkedést megszüntetni, mert az sok családnak és vállalkozásnak hirtelen sokkot okozhatna.
A valódi kérdés inkább az, hogy ezek az intézkedések mennyire maradnak átmenetiek, és mennyire válnak tartós állami beavatkozássá. Mert van különbség aközött, hogy egy válság idején ideiglenesen korlátoznak árakat vagy támogatnak bizonyos ágazatokat, illetve aközött, hogy ez hosszú évekre a gazdaság normál működésének részévé válik.
A védett üzemanyagár vagy az árrésstop rövid távon valóban segíthet sok embernek, főleg azoknak, akiknek minden ezer forint számít. De hosszabb távon mindig ott a veszélye annak, hogy torzul a piac, romlik a verseny, csökken a kínálat vagy nő az állami függőség. Ezt nagyon nehéz jól egyensúlyozni.
A gazdálkodói moratóriumok például sokkal indokoltabbnak tűnnek, mert ott konkrét rendkívüli károk – aszály, állatbetegségek, fagykár – miatt kapnak időt az érintettek. Egy ilyen segítség inkább válságkezelésnek látszik, mint általános piaci beavatkozásnak.
Az is érdekes kérdés, hogy politikailag mit jelent a veszélyhelyzet lezárása. Ez egyfajta üzenet is lehet arról, hogy az ország próbál visszatérni a normális működéshez, még akkor is, ha a környezet továbbra sem nyugodt. A háború ugyanis nem ért véget, az európai gazdaság sem stabil teljesen, és az inflációs nyomás is bármikor visszaerősödhet.
Szerintem a legfontosabb most az lesz, hogy a rendkívüli intézkedések valóban átlátható törvényi keretek közé kerüljenek, és világos legyen, meddig maradnak érvényben, mi alapján hosszabbítják meg őket, és pontosan milyen gazdasági célt szolgálnak.
Az emberek bizalmát hosszú távon nemcsak az erős állami beavatkozás adja, hanem az is, ha előre látható, kiszámítható szabályok között működik az ország. Összességében tehát szerintem jó döntés volt lezárni a veszélyhelyzetet, de az is érthető, hogy bizonyos védelmi intézkedéseket még megtartanak. A legfontosabb kérdés most már az, hogy ezek a szabályok mennyire lesznek arányosak, átláthatók és fenntarthatók hosszabb távon.